Vihar

S�t a nap heted-h�t orsz�gra,

De gomolyok gy�lekeznek.

Borul az �gnek az alja,

V�szt j�solnak a set�t fellegek.

F�lledt a leveg� a mez�n,

De es� illatot hoz a sz�l.

Meghajolnak a f�k a f�lelemt�l,

Verdesi �gait a szenved�ly.

Nyugalom szigete a lelkem,

De megbabon�z ez az er�.

L�tv�nyt l�tva nincs kegyelem,

A szerelem lesz a teremt�.

Csend honol a madarakon,

De d�rg�s hallatszik a t�volb�l.

P�nik lesz �rr� a f�szken,

S vill�mok cik�znak a felh�b�l.

Elvar�zsol �s mag�val ragad,

De tudom, hogy �zni fogok.

Esik, zuhog �s a f�ld dagad,

Mik�zben a szob�mba szaladok.

M�r nem is es� esik, hanem j�g,

De a sarat �llom, mint a vir�gok.

Lelkemben egy eg�sz erd� �g,

S foly�k�nt �radnak a patakok.

Tombol a vihar, tombol a lelkem,

De egy sziv�rv�ny jelenik meg.

Megb�jik m�g�tte a szerelmem,

S a mad�rka is �jra csicsereg.

M�g t�cs�k �llnak az udvaron,

De mag�ba issza mindezt a f�ld.

Friss leveg� fogad a teraszon,

Hirdeti, hogy j�n a p�nk�sd.

Elvonult a vihar m�s v�rosba,

De az eml�ke �r�kre megmarad.

Csak a nap s�t megint h�t �gra,

Ami m�g mindig rem�nyt ad.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s