Lovak szárnyán

Szabadon a lovak szárnyán,

Lovagolok a szavakon.

Valótlan világtalanok,

Én a hazámmal szavazok.

Kárpátok ölelte bölcső,

Zöldellő erdő, mező.

Hunornak és Magornak fiai,

Európa több ezer éves magjai.

A lelkem a folyók vizét issza,

Ez itt a Melegvizek Birodalma.

Hőseink vérével áztatott föld,

S elődeinket takarja a szemfedő.

Eternamente Regnum Marianum.

A testem legyen földi hamu.

A szellemem a koronát szolgálja,

S neki adózom versemnek sorait.

A lovak szabad szárnyán,

A szavakon lovagolok.

Világtalan valótlanok,

Én a művemmel szavazok.

Téli Tájkép

A téli tájon jeges havat hord a szél,

S a rádióból a bemondó hideget beszél.

A romos házak környékét lepel takarja,

A ház urát az akadály pálya zavarja.

A kormos ablakok homályban pislognak,

Az asztalnál gyertyaláng nyelvek villognak.

A szeretet melegsége fűti fel a szobát,

S kifelé menet felkerül a nagy kabát.

Gyermekek önfeledt játéka a hóban,

Ami benne van a ki nem mondott szóban.

A kis kapu gondtalanul nyikorog,

A srác a tornácról kilesve mosolyog.

Érdes zúzmara, mi húz haza engem,

Hogy fagyot kezembe a tollamat vegyem.

A pirosan izzó fadarab a kályhában pattog,

Mint csizmák alatt a vastag takaró ropog.

Szánkó suhan el a domboldalban,

Kutya világ tombol messzi határban.

A folyónak vize partok közt helyben áll,

A végtelen égen csak a fehér áldás száll.

Nappalok folytonos váltakozása,

Megadja nekünk a természet varázsa.

Jégen sikló rohanó életformák,

Akik télen is a nyári meleget várják.

A folytonos átalakulás megállít,

Ez az egy pillanat mennyire számít!

Nézz szét szerte a szelíd tájon,

S egyetlen gondolatra az élet várjon!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés